"Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy" - írta Emily Brontë több mint másfél évszázaddal ezelőtt, és ezzel megfogalmazta, pontosabban újra megfogalmazta azt az alaptételt, amire titokban vagy felvállaltan mindannyian vágyunk, ha szerelemről van szó: megtalálni a másik felünket. Vajon tényleg létezik a másik felünk, vagy ahogy mostanság nevezik az ezoterikus irodalomban, az ikerlelkünk?

Platón, a romantikus

Az elképzelés ősidők óta jelen van a gondolkodásunkban, de a legszemléletesebb és leghíresebb megfogalmazás Platónhoz kapcsolódik, aki mintegy 2500 évvel ezelőtt A lakoma című dialógusában írta le az ember teremtését. Eszerint a teremtés kezdetekor nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény, aki úgy nézett ki, mintha egy férfit és egy nőt összeragasztottak volna a hátuknál fogva: két arca volt, az egyik előre nézett, a másik hátra, négy karja, négy lába és két neme. Az istenek tartottak ezektől a lényektől, hiszen két arcuk mindent látott, négy kezükkel rengeteget tudtak dolgozni, négy lábukkal messzire gyalogoltak, a szaporodáshoz pedig nem volt szükségük más lényre. Épp ezért úgy döntöttek, hogy meg kell gyengíteniük őket: Zeusz egy villámmal valamennyi embert kettéhasította, így megteremtette a férfit és a nőt. A kettéhasított felek pedig azóta is bolyongnak a földön, hogy megtalálják a másik felüket, újra átéljék az eredeti egységet és ketten újra olyan erősek legyenek, mint a teremtés kezdetekor. 

Boldogan éltek, míg meg nem haltak

Az elképzelés sokféle módon megjelent azóta. Kereshetjük a nagy Ő-t, a másik felünket, vagy épp az ikerlelkünket, a lényeg mindig ugyanaz: létezik valaki a világon, aki kizárólag nekünk lett teremtve, akivel ha találkozunk, megélhetjük a teljességet. Ezt sugallja a népmesék boldogan éltek, míg meg nem haltak formulája, de a romantikus regények és filmek hepiendjében is ez a szemlélet köszön vissza. Eszerint tehát a recept egyszerű: meg kell találni a másik felünket, és utána minden működik magától. Pszichológiai értelemben persze semmi sem indokolja ezt a kizárólagosságot, hiszen ugyanaz az ember több partnerrel is kialakíthat jól működő kapcsolatot, így legalábbis több nagy Ő-ről vagy ikerlélekről kellene beszélni, magától működő kapcsolat pedig gyakorlatilag nem létezik. Az azonban tény, hogy vannak olyan kapcsolatok, amik sokkal simábban működnek. Léteznek olyan párok, akik kivételes harmóniában élnek és csak minimális konfliktus van a kapcsolatukban. Ha pedig a találkozásukról és a kapcsolatuk működéséről beszélnek, meglepően sok hasonlóság van a történeteikben. Ők lennének az ikerlelkek?

Az ikerlelkek

Az ezoterikus tanok szerint az ikerlelkek tökéletes biztonsággal ismerik fel egymást, ha találkoznak, és többé nem is válnak el. Egymásra találásuk mindig katartikus, az első pillanattól érzik, hogy dolguk van egymással. Úgy érzik, egymás inverz tükörképei, és együtt alkotják a teljességet. Ennek köszönhetően kapcsolatukban egészen más energiák vannak jelen, mint a 'hétköznapi' kapcsolatokban, és olyan harmóniát élnek át együtt, amilyet senki mással. Olyannyira egy hullámhosszon vannak, hogy a furcsa véletlenek mindennapossá válnak az életükben: érzik, ha a másikkal történik valami, egyszerre nyúlnak a telefonért, hogy felhívják egymást, egyszerre mondanak ki dolgokat és még hosszan lehetne sorolni. Együttlétük állandó fejlődést jelent, épp ezért soha nem unnak egymásra, mindketten kivirágoznak a kapcsolatban és a legkomolyabb viharokat is átvészelik együtt. Gyakori, hogy közös vállalkozásba kezdenek vagy egyéb olyan munkát választanak, melynek során együtt lehetnek, és ez a munka sokszor tanítás, segítő foglalkozás vagy valamilyen spirituális terület. Ahogy életük egyéb területein, a munkában is tökéletes harmóniában működnek, így közös vállalkozásuk rendszerint sikeres. Gyakran előfordul, hogy életük is szinte egyszerre ér véget, de ha nem így történik, az itt maradó fél hosszú magány után sem keres új társat, mert tudja, hogy azt a minőséget nem tudná mással átélni.